"Béke az érkezőknek, áldás a távozóknak!"

2012. április 24., kedd

Házi fonott kalács: könnyű, mint egy bárányfelhő

Bár a neten megszámlálhatatlanul sok kalács recept kering, kevés közöttük az úgymond békebeli, amelybe, ha beleharapunk, lélekben újra gyermekké válunk, és a nyári szünidő közepén találjuk magunkat, amint a nagyi konyhájában ülve, ragtapasszal a térdünkön vajas-lekváros kalácsot majszolunk... vagy rajtatok nem volt állandóan ragtapasz? :DDD

Álom-könnyű házi kalács, áfonya lekvárral
Nekem mindkét nagymamám csodás finomságokat sütött-főzött, de anyukám is híres volt az osztálytársaim körében a finom süteményeiről, lekvárjairól és ebédjeiről. Ha kerti sütés vagy befőzés volt, biztos, hogy minden barátunk nálunk tüsténkedett, és leveses kanállal kanalazták anya eperlekvárjait. :-))

Anya a kalácsait mindig római tálban sütötte. Nehéz, hatalmas, mazsolás kalácsok voltak ezek, amiket fáradtságos munkával, mindig kézzel gyúrt meg, majd egy külön e célra tartott tálba tett, ropogós fehér abrosszal letakart, és a konyha legmelegebb sarkába tette megkelni. Sosem használt kenyérsütőgépet vagy más modern "segítséget" a kelt tésztáihoz, mégis mindig hatalmas paplanná dagadtak a kalácsai, és az öreg, régi gázsütő melegében aranybarnára sültek, akárcsak Holle Anyó kemencéjében a ropogós kenyerek.

A kalácsot közben Ambrozia is megsütötte - ez az ő fotója :-)
Szerintem álomszép a fonás, mesebeli a kalács!
Korábbi kalács receptjeim a MME-n >>>
 
Az elmúlt évek során rengeteg kalácsot sütöttem, és a maga nemében mindegyik jó volt, de a férjem egyre sem mondta azt, hogy "nnna, ennél álljunk meg, ez a tuti recept!", ezért mindig úgy éreztem, tovább kell próbálkoznom... Tegnap éjjel azonban egy véletlen folytán sikerült rábukkannom a tökéletes házi kalácsreceptre. 50 dkg liszt kell hozzá, mégis akkorára puffad, mint egy formásabb párna, és mégsem lesz lyukas a belseje. A tésztája habkönnyű, foszlós, édes, selymes... vajjal, lekvárral megkenve maga a gondtalan gyermekkor. :-)

Friss vajjal és lekvárral :-)
Történt ugyanis, hogy kenyeret szerettem volna sütni, de amikor a tésztát a sütőformába tettem, furcsán kicsinek tűnt. Néztem jobbról, aztán balról, és magamban hümmögtem...
- Hát, neked meg mi a bajod? Miért vagy ilyen kicsi? - kérdeztem a tésztától, de válaszra sem méltatott.
A férjem a hátam mögül bekérdezett:
- Nem felejtettél ki belőle valamit?
- Nem vagyok hülye... - mormogtam. - Mit felejtettem volna ki?
- Nem tudom - mosolyodott rám huncutul, majd a fejem búbjára nyomott egy csókot. - Mondjuk a lisztet?
- Jól van, menjünk fel fürdetni, és majd meglátod, mekkorára fog nőni, mire visszajövünk! - jelentettem ki magabiztosan.
Megfürdettük a gyerekeket, megvolt az aktuális esti meseolvasás, majd amikor minden elcsendesedett, lejöttünk megnézni a kenyeret.
Fellebbentettük a konyharuhát...  de a tészta ugyanakkora volt!!!
Semmit sem változott.
Ádám nevetni kezdett a hátam mögött.
- Élesztő van benne?
- ... azt hiszem, nincs... - hápogtam mérgesen, majd duzzogva kidobtam papírostul a tésztát.  

Persze, mivel nem volt másnapra kenyerünk, a hűtőajtóhoz fordultam segítségért, amin mágnesekkel feltapasztva ajándék-recepteket őrzök, szomszédoktól, anyukáktól, barátoktól, olvasóktól. Találtam is egy kalács receptet, amit gyorsan be is kevertem, majd miután megkelt, Ádámra bíztam, hogy kenje meg egy kis tejjel, és tegye be a sütőbe 30 percre, én pedig elmentem zuhanyozni.
Mire elkészültem, és a köntösömben előkerültem a gőzből, elképesztő illatok terjengtek a házban. Leültem naplót írni (ugyanis mindkét lányunknak naplót vezetek), mire kisvártatva megjelent Ádám, a kezében egy tálcán a frissen kisült óriás kaláccsal... a mennyei illat azonnal megtöltötte az emeletet.
- Te jó ég! - kiáltottam fel önkéntelenül... mivel kented meg a tetejét, hogy ilyen szép lett? (mert a kalács teteje aranybarna volt, és csillogó).
- Kakaóval - válaszolta, mintha ez magától értetődő volna.
- Kakaóval? - kérdeztem vissza. - De hát tejet mondtam!
- Persze, de tej nem volt a hűtőben, csak egy kis kakaó - vonta meg a vállát. - Azt kentem rá, és nézd, milyen gyönyörű lett!
Ezzel nem is vitatkoztam, mert a kalács tényleg álomszépen nézett ki, és látszott rajta, hogy ízében is tökéletes lesz. A komódra tettük, mondván, ma éjjel kalács-illatban alszik az egész család... és majd reggel megkóstoljuk a közös produkciónkat. :-)

Meggyőződésem, hogy a mély sütőformában való kelesztés és sütés sokat dob a kalács
magasságán és állagán...
Persze, aztán az éjszaka (ahogy lenni szokott), másképp alakult, ugyanis az egyik hajnali etetésnél Ádám is felébredt, és miután Izabella cuppogva visszaaludt, két ásítás között a csecsemő mérlegben pihenő kalács felé intett.
- Nem kóstoljuk meg? - nézett rám hunyorogva.
- Ne viccelj, hajnali fél 4 van... - próbáltam tiltakozni, de a kalács rám is nagyon hívogatóan nézett.
- Számít?
- Hááát... nem is tudom... talán nem - adtam meg magam.
- Megkezdjük a sarkát?
- Kezdjük...
... és hiszitek vagy sem, hajnalban lemeóztuk a kalácsot. Csak úgy, mint a vadak, ágyban fekve. :-)) És tudjátok milyen volt? Valami mennyei... :DDD (Hozzáteszem, sosem szoktunk éjszaka enni, ópláne nem az ágyban, kézzel-lábbal... de úgy látszik, néha ilyet is kell csinálni, mert megvan a maga varázsa.)
Reggel aztán lefotóztuk a hajnali marcangolás eredményét, és megmutattuk a paplan alatt kuncogó Dorkának és Izának, mit műveltünk a kaláccsal. :-)))

A mérleget amúgy rendeltetésszerűen használjuk :DDD
Iza nagyon hamar elalszik, ha megtelt a pocija :-)
Lustálkodás a nagy ágyban, amíg Iza reggelizik
Apának mindig a legszebb mosolyok jutnak :-)


Házi fonott kalács

Hozzávalók: 3 dl tej, 5-6 evőkanál cukor, 5 dkg vaj, fél teáskanál só, 50 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő
Elkészítés:
1.) A hozzávalókat a megadott sorrendben a kenyérsütőgépbe tesszük, és bedagasztjuk-kelesztjük 1,5 óra alatt.
2.) A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk, majd 2 részre osztjuk. A 2 darabból 1-1 rudat sodrunk, és a két rudat összefonjuk. Természetesen készíthetünk hagyományos, 3 sávos fonást is, de ez egyszerűbb és gyorsabb volt. A megfont kalácstésztát kiolajozott formába tesszük, letakarjuk egy konyharuhával és kelni hagyjuk legalább 30- 60 percig.
3.) A sütőt előmelegítjük 180 fokra, és ha már forró, betesszük a tejjel (kakaóval) megkent tésztát, és 30 perc alatt készre sütjük. A sütőforma mellé helyezzünk egy kis edényben vizet, ettől jobb lesz a kalács állaga.
Ha megsült, rácson hagyjuk kihűlni, majd tiszta konyharuhába csavarva, a konyhaszekrényben tároljuk. Másnapra is friss és habkönnyű marad. Már, ha marad... :DDD

Szerintem ezzel a kettős "fonással" is szép lett

Látszik a tésztán, mennyire könnyű lett?

Az eddigi legfinomabb kalácsunk :-)

Vajjal és lekvárral ettük reggelire, de este sajtot tettünk rá, és azzal is finom volt

Áfonyalekvárral igazán különleges :-)
Így hát rábukkantunk egy autentikus kalács receptre, amely bármikor visszarepít a gyermekkorunkba, csak győzzük eleget megsütni. Remélem, ti is kedvet kaptatok egy kis kalács készítésre, mert megéri: vajjal, meleg kakaóval igazán meghitt reggeli lesz belőle, amit kicsik és nagyok valószínűleg egyaránt szeretni fognak! :-)

... egy héttel később újra megsütöttem ezt a kalácsot, és azóta rendszeresen, 3 naponta elkészítem - Ádám kérésére. A fazonján azóta újítottam: nem a szögletes formában sütöm ki, hanem egy kapcsos tortaformában, amibe csigákat tekerek a tésztából, így amikor kisül, csak le kell csípni egy-egy "brióst" a tésztából, és máris lehet enni... :-))

Ugyanaz a recept - egy picit más formába öntve :-)

Így talán még mutatósabb, igaz?

A legújabb családi kedvenc...

11 megjegyzés:

  1. Hűű, ez aztán a kalács!:) Ki lesz próbálva hamarosan!
    Kedvenc kenyér-kalács-péksüti bloggerem Limara, bár őt tuti, hogy Te is ismered.

    Puszi,

    Eszter

    VálaszTörlés
  2. Kedves Eszter, ez tényleg kalács... remélem, megírod majd, hogyan sikerült! Én ma sütöm az utánpótlást, mert mind elfogyott, az utolsó morzsáig. :-)
    Igen, ismerem Limarát, eszméletlen szép az oldala, és lenyűgözőek a receptjei! Még nem próbáltam az öregtésztás kenyereit, de biztos mennyeiek! :-)
    Puszi!

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nagyon szép, ki is fogom próbálni. Van diabetikus szederlekvárom, asszem az kerül rá.
    Én még mindig a töki pompos révületében voltam, te pedig már írtad is az új bejegyzést.:))
    És hogy fognak örülni a lányaid a naplónak, ha nagyok lesznek.... Izának ez a frizura, kész vagyok. Nem is hullik neki a hajacskája? Annyira édes baba.
    Puszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ambrozia, szerintem ez a kalács mindenképp finom lesz. Nekem is van egy erdei gyümölcsös Update lekvárom, az legalább ilyen finom, mint ez az áfonyás, de éppen ez volt nyitva. Ez amúgy valami skót lekvár, Mackays talán a neve? Eszméletlen finom!
      Nos, a töki pomposnak borzasztó nagy sikere volt itthon, de hamar elfogyott. :-)))
      A naplóírást még Dorkával kezdtem el, neki már ez a 4. spirál füzete, Izáét viszont ugye még csak most kezdtem el. Nem adatokat írok, hanem leveleket, személyesen nekik, amikben mindent elmesélek, ami velük / velünk történt. Grafomán vagyok. :-)) De Ádám szerint majd nagykorukban boldogok lesznek a sok-sok történettel, és ezek azért nekünk is érdekesek, hiszen az ember egy csomó dolgot elfelejt, így viszont a legfontosabb események megmaradnak.
      Izának nem hullik a haja, nagyon erős és sűrű, egyáltalán nem olyan, mint a babahajak, a védőnőnk és a gyerekorvos is a csodájára járnak. Most épp alszik, ugyanis nemrég tértünk haza a sétánkból, és mind a négyen bőrig áztunk. Persze Iza fel sem ébredt. Jégember, amilyen Dorka is - ezek a csajok imádják a hideget. Zivatar-lánykák. :-))) Puszi!

      Törlés
    2. Mirza! Az jutott eszembe, hogy nyithatnál egy virtuális tanfolyamot, az lenne a Mirzaiskola, mi lennénk a Mirzatanoncok és mindenki beküldhetné fényképen, hogy hogyan sikerültek neki a receptjeid.:)))

      Törlés
    3. Ambrozia, az ötletet már el is fogadtam! :-) Persze ennél azért szerényebb vagyok, hogy iskolát nyissak, de komolyan, nagyon szívesen kiteszem a ti fényképeiteket is. Sőt, ha megoldható, szeretnék egy rovatot a ti receptjeiteknek is...nem igazán értek ehhez a bloggerhez, de kinyomozom, hogy kell megcsinálni a felületet, és akkor szabad a vásár, felteszem a ti műveiteket is! :-)

      Törlés
  4. Uramatyám! Ha minden ötletem, kívánságom, kósza gondolatom ilyen gyorsan valóra válna...........:))))))
    Eleinte csak vicceltem, de tényleg klassz lesz, ha megnézhetjük egymás műveit!
    Figyeld meg, Mirza lesz még itten Mirzaiskola!!!!:)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ambrozia, adja az Isten, hogy minden jó kívánságod ilyen hamar teljesüljön! :-)Szerintem az ötlet remek, csak utána kell járnom, hogyan lehetne megjelentetni a képeket, recepteket? Rengeteg lehetőség van ebben a bloggerben, csak még nem ismerem őket, le kell nyomoznom.

      Törlés
  5. Jaj, nagyon szépek a csajok!:))
    A kisfiam öt percenként jön a géphez, hogy "naa, hagy nézzem már meg Dorkát! majd itt aludhat?":DDD

    VálaszTörlés
  6. Kedves Szilvi, a kisfiad nagyon édes, majd elmesélem Dorkának! :-))) Köszönöm szépen a kedvességed, két szédelgés között tök jó ilyeneket olvasni, felvidítja az embert. Ma hajnalban bejelzett az a hülye légzésfigyelő, mire úgy ugrottam ki az ágyból, hogy forgott velem a szoba, és rohantam a gyerekszobába, kitéptem a Picit az ágyból, aki persze békésen aludt. A pulzusom kb. 200 lehetett, úgy dübörgött a fülemben, hogy nem is hallottam semmit vagy tíz percen keresztül. Nem tudom, miért csinál ilyeneket ez a gép, biztos elcsúszott valamelyik érzékelő tappancs a szivacs alatt, szóval semmi értelme nem volt a sipításának, de a stresszindexem az egekbe szökött... mindjárt le is fekszem aludni a gyerekek mellé, mert teljesen KO vagyok. Puszi!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Mirza ! Szeretném megköszönni ezt a nagyon finom kalácsot amit megosztottál velünk ! Eddig már kétszer megsütöttem de folytatás következik még :-))

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...