Palacsinta - a legjobb két alaprecept!

Palacsintát a legtöbb háziasszony tud sütni, ám ezek között óriási különbségek vannak, hiszen van, aki vastagra süti, van, aki hajszálvékonyra, aztán olyan is akad, aki túl barnára pirítja, míg mások haloványan hagyják, vagy túl szárazra, esetleg épp olajosra sütik. A titok nyitja - szerintem - kizárólag az alaptésztán múlik...

A díszítés: színes gumicukor, csokipuding, citromfű levelek

Én évek óta kész receptet használok, amiket anyukámtól tanultam, de gyanítom, hogy az eredeti forrás Horváth Ilona lehet. Nekem ugyanis anya mellett ő a legfőbb tanítóm, s tőle származik az egyetlen olyan szakácskönyvem, amely ugyan ma már ütött-kopott és saláta-állagú, de minden benne van, amit egy háziasszonynak a konyhában tudnia kell.

Sok palacsintatésztát próbáltam már, tejjel, szódával, tejszínnel, és vegyesen, de mindig az anya-féle palacsinták bizonyultak a legjobbnak, így ma már gondolkodás nélkül ezekhez a verziókhoz nyúlok, attól függően, hogy kevés vagy sok időm van ebédig. Az első recept amolyan SOS, amit csak kikever az ember, és nyomban sütni kezdi (a férjem szerint ez a jobb), a másik pedig az "állni hagyós" verzió, amit bekeverünk, és elmegyünk teregetni és a gyerekkel legózni, amíg a liszt egy kicsit megdagad a tejben.

Palacsinta alaprecept I. - SOS verzió

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 4 tojás, 8 dl tej, 2 dl buborékos ásványvíz, 1 csipet só, nagyobb csipet cukor, 1 evőkanál olaj
Elkészítés: Konyhai robotgéppel simára keverjük a tészta hozzávalóit, nagyon picit állni hagyjuk (mondjuk 10 percet), és máris süthetjük. A palacsinta sütőt én sosem kenem meg olajjal, helyette egy spray-t használok, amivel nagyon kevés olajat lehet a teflonos sütőbe permetezni, kb. annyit, mintha parfümöt fújnánk magunkra - nem állat módon. :-)

Ez a mennyiség nagycsaládos adag, 4-6 főre való. Ha kevesebben vagytok, célszerű fele ennyit készíteni, de én mindig ekkora adagot készítek, mert akkor másnap nem kell főzni. :-)

A sorozat első palacsintája - nem mondom, hogy szabályos, de nem is számít...

A díszítés szerintem sokat számít...

Palacsinta alaptészta II. (1 órát illik állni hagyni!)

Hozzávalók: 2 tojás, 30 dkg liszt, 4 dl tej, 2 dl ásványvíz, pici só, cukor, 1 evőkanál olaj
A sütéshez: olaj (spray)
Elkészítés: A tészta hozzávalóit konyhai robotgéppel simára keverjük, legalább 1 órát állni hagyjuk. Utána palacsintasütőben kevés olajon egyesével kisütjük a palacsintákat és lekvárral kakaóval, csokikrémmel, pudinggal, friss gyümölccsel, túróval tálaljuk.

Ádám először azt kérdezte, mit akarok egy palacsintán fotózni? Aztán meglátta a feldíszített modellt, és azt mondta, húúúúdeszépennézki, hozomagépem! :DDD

Bocs, hogy ennyiszer kitettem ezt a képet, de annyira szép... a palacsintában amúgy Nutella van!

Amíg nem volt ez az olajos üvegem (a fent említett spray), kenőtollal kentem meg mindig a palacsintasütőt. Anya műszálas ecsetjeit használtam, amik persze jól összezsugorodtak, gyakorlatilag szétmentek egy-egy sütés végére... szegénykém, persze sosem dohogott vagy neheztelt rám, egyszerűen csak boldog volt, hogy ügyes voltam, és finom palacsintákat sütöttem. Aztán szó nélkül vett másik ecsetet, amivel a meseszép kalácsait, süteményeit kenegette, mígnem újra színre léptem, és a következő palacsintasütés alkalmával az új ecsetet is "kinyírtam". Szerencsére akkoriban ez az egy étel volt, amit el tudtam készíteni, és erre is csak félévente szántam rá magam, így anya "vesztesége" mindössze évi 2 ecset volt.

Aztán 5-6 évvel ezelőtt egyszer ajándékba kaptam apáéktól 2 üveget, spray-tetőset, fémkupakkal. Kérdeztem, ezt mire használjam? Azt mondták, olajat, balzsamecetet tegyek bele, és majd ráfújjuk a salátákra. Így is tettem, és az üvegek remekül működtek. Aztán jött a palacsintasütés, és még bár addigra Ádámtól kaptam egy szép, narancssárga szilikon-ecsetet, mielőtt használtam volna, a tűzhely mellett az üvegekre esett a pillantásom... kipróbáltam, és szuperül működött! A család ájuldozott, hogy a palacsintáim újabban még jobbak, mint voltak, én pedig büszkén mutattam, hogy a kis üveg miatt van így. Egyszóval érdemes beszerezni egy ilyen "konyhai segítőtársat", mert nagyon sok mindenre jó. Én a húsok, rántották, zöldségek alá sem olajat öntök vagy kanalazok, hanem mindent lefújok a kis üvegemmel, és mindig elégnek bizonyul a kis szipkából kipermetezett olaj mennyiség.

Marha felsál - szalonnás rántottával töltve

A marhahús sok egészséges életmód-hívő szemében "vörös posztó",noha tápértéke (ha jó minőségűt választunk, és megfelelő módon készítjük el), a fehér húsú, könnyű szárnyasokéval vetekszik. Igen gazdag ugyanis fehérjében, vasban, foszforban, káliumban és cinkben. Ezek a tápanyagok jó hatással vannak az idegrendszerre, az agyra, valamint az anyagcserére - különösen vérszegénység vagy vérképzési zavarok esetén. A szakemberek szerint a legjobb párolni vagy grillezni, és lehetőség szerint zöldségekkel, valamint egy pohár vörösborral együtt fogyasztani. :-) 

Marha felsál - szalonnás rántottával töltve, párolt sárgarépával, újhagymával, rizskörettel

Szerintem ennyi épp elég, hogy az ember kedvet kapjon hozzá, nem igaz? Őszintén szólva marhahúst többnyire pörköltökhöz vagy gulyáslevesekhez vásárolok, de más "formában" még nem igen volt szerencsém hozzá, ezért túlságosan nagy gyakorlatom sincs abban, miként lehet az ilyen jellegű húsokat elkészíteni. Szerencsére azonban kísérletező típus vagyok, így ha Ádám olyan alapanyagot hoz haza, amivel még nem dolgoztam, szemrebbenés nélkül nekiállok, és valamit végül mindig összehozok belőle. Az első marhafelsál-receptemet az alábbiakban olvashatjátok!

Marha felsál szalonnás rántottával töltve

Hozzávalók a rántottához: 1 vöröshagyma, 5 tojás, 4 evőkanál kockára vágott szalonna, só
A hústekercshez: 2 db nagyobb szelet marhafelsál, grill fűszer, kevés olaj, pici só, 10 db vékony főtt sonka szelet
A körethez: 10-12 szál zsenge sárgarépa, 2 csomag újhagyma, fél pohár víz, sült burgonya fűszer, só, 1 maroknyi felkockázott szalonna
A tálaláshoz: pirított-főtt rizs, fodros zöld saláta

Elkészítés:
1.) A marha húst megmossuk, lecsepegtetjük, deszkára fektetjük. Fóliával lefedjük, és kiklopfoljuk, majd megszórjuk egy kevés sóval, és grillfűszerrel mindkét oldalát.
2.) Elkészítjük a rántottát (kezdhetjük ezzel is): a hagymát és a szalonnát felkockázzuk, és üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a felvert tojást, megsózzuk, és készre sütjük.
3.) A rántottát gazdagon a hússzeletekre kanalazzuk, és beterítjük a főtt sonka szeletekkel, majd feltekerjük és spéktűvel megtűzzük. (Vagy össze is kötözhetjük, de nekem nem volt ehhez való zsinegem. :-))
4.) Kevés olajjal megkenünk egy jénait, beletesszük a hússzeleteket, melléjük öntünk fél pohár vizet, majd rájuk halmozzuk a megtisztított, vékony csíkokra vágott sárgarépát és újhagymát. A zöldségeket picit megsózzuk és megszórjuk sült burgonya fűszerrel. Végül a zöldségek tetejére szórjuk a felkockázott szalonnát, ezüstpapírral lefedjük a tálat, és betesszük a sütőbe. 200 fokon, lefedve 60 + 15 percig sütjük, majd az utolsó 15 percben levesszük a papírt, és hagyjuk, hogy a hús teteje és a zöldségek megpiruljanak.
Tálaláskor előpirított, majd megfőzött rizst és fodros zöld salátát kínálunk hozzá, valamint a rizsre sok szaftot. :-)

Fólia alatt klopfolva tisztább marad a konyha :-)

A grillfűszert rászórjuk a húsra, és kézzel szépen elegyengetjük

A rántottával gazdagon megrakjuk a hússzeleteket...

Szépen elrendezzük a sonkaszeleteket...

... és szólunk a férjünknek, hogy szépen tekerje fel a húsokat, és tűzze meg. :-))

Egy picit kibuggyan a rántotta s szeletekből, de ennyi belefér

Talán egy kissé soknak tűnik a zöldség a húson, de el fog fogyni!

A répák és a hagymák íze összeér, és nagyon finom a húshoz és a rizshez!

Keresztmetszet fotó :-)

... és a tálalás előtti pillanat! :-)

Az internet szerint a marhahúst egyébként sokkal kevesebb (kb. fele ennyi) ideig kell csak sütni, sőt, készíthetjük teflonban is, de mivel a göngyölt csirkém / pulykám - amiket gyakran sütök - kb. 1 óra alatt lesznek kész, erre is ennyi időt szántam, és nagyon finom lett! Természetesen szabad a vásár, gyakorlott marhahús-sütők nyugodtan készíthetik más hőfokon kevesebb/több ideig is! :-)

Kapcsolódó receptek:

Spenótos-juhtúrós göngyölt csirkemell >>>
Rukkolával göngyölt csirkemell >>>
Mozzarellás göngyölt pulyka >>>
Sajtos göngyölt pulyka >>>

Sok sikert, és remélem, megírjátok a tapasztalatokat, ki, mit süt/főz marhahúsból, és mennyi a tuti sütési idő!
Eszter / Mirza

Vörös áfonyás sült túrótorta, egy igazi különlegesség

Azt mondják, azoknak a nőknek lesz kislányuk, akik jobban kedvelik a tej alapú, kalciumban gazdag ételeket, mint más élelmiszer csoportokat, azaz szívesen esznek joghurtot, kefirt, túrót, sajtféléket és gyakran isznak tejet, kakaót, tejeskávét, ivójoghurtot, valamint tejes gyümölcsturmixokat. Nem tudom, ennek mennyi alapja lehet, de tény, hogy én nagy tej- és joghurtrajongó vagyok, és hamarosan kétszeres lányos édesanya leszek... :-)

Noha régebben megelégedtem volna tálalásként egy kis porcukorral, mostanra sokat adok a díszítésre, ami kb. + 5 percet vesz igénybe, a látvány azonban magáért beszél... :-)

A túrót minden formában szeretem, de leggyakrabban kőrözöttet készítek belőle, máskor Norbis ananászos-túrós rétest sütök (ez nagy kedvencem), de szeretem a pudingos-túrós hideg desszerteket is (ezekből már jó néhányat próbáltam és nagyon jól sikerültek), illetve a sült túrótortát is, amit még csak egyszer volt szerencsém a család elé varázsolni, de őrült nagy sikert értem el vele. 

Ezúttal hasonló süteményt készítettem, ám egy picit másképpen, és a fogadtatás most is pazar volt. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a piskótamentes, könnyű túrótortákat, a tejszínhabot és a gyümölcsöket! :-)

Ádám is egyre szebb képeket készít, engem személy szerint lenyűgöznek az ilyen beállítások

Vörös áfonyás sült túrótorta

Hozzávalók: 1 kg túró, csipetnyi só, 12 dkg vaj, 20 dkg porcukor, 3 tojás, 1 csomag vaníliás pudingpor, fél csomag sütőpor, 7 dkg búzadara, 1 alma, 1 kis doboz (kb. 300 ml) apróra vágott ananász a levével együtt, 10 dkg vörös áfonya (aszalt)

Elkészítés:

1.) A túrót áttörjük (de ha elég krémes fajtát veszünk, ezt a lépést megspórolhatjuk), majd egy mély tálban összekeverjük a vajjal, cukorral, pici sóval és a tojássárgával.

2.) Hozzákeverjük a pudingport, a sütőport és a búzadarát, belereszeljük a lehéjazott almát és hozzáadjuk az ananász konzerv 3/4 részét az összes levével együtt (ha száraznak látjuk a túrót, belerakhatjuk az egészet), valamint az aszalt vörös áfonyát.

3.) A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és hozzákeverjük a túrós masszába.

4.) Egy kapcsos tortaformát (én teflonosban sütöttem) kivajazunk és búzadarával megszórunk, és belesimítjuk a túrós masszát.

5.) 200 fokra előmelegített sütőben kb. 55 perc alatt készre sütjük a tortát. Kihűtjük teljesen, tálra szedjük, majd felvert tejszínhabbal, citromkarikákkal, meggy szemekkel és megmosott citromfű levelekkel díszítjük. 

 

 A túrótorta hozzávalói is szépen festenek így ebben a fehér tálban :-)

 A tojásfehérjét kemény habbá kell verni, ettől könnyebb lesz majd a torta

 A túrós masszát kivajazott, grízzel megszórt kapcsos tortaformába kell simítani

 Így néz ki a túrótorta sütés után. Azt hiszem, én egy picit mindig mindent túlsütök. 5 perccel korábban sokkal világosabb volt, de nekem így jobban tetszik. Szóval, lehet, hogy elég a sütésre 50 perc is. 

 Ezt a csipkés papírt egy csomaggal az Aldiban vettem kb. 2 éve, és iszonyú sokat használtam már belőle, de még mindig van vagy 12 darab. Ha láttok ilyesmit máshol, és nem drága, érdemes bespájzolni belőle, mert minden süteményt feldob, és még csak nem is romlékony.

 Felvert, porcukorral édesített tejszínhabbal kentem meg a torta tetejét, és 5 karika megmosott citrommal díszítettem, de hiányzott róla még egy kis piros...

 ... így kerültek rá a meggyszemek (amiből tettem egy tálra is, hogy akinek kedve van, a torta mellé is ehesse - mondanom sem kell, majdnem az egész üveg elfogyott), és némi citromfű levél

... és íme, egy szelet a sült vörös áfonyás-ananászos túrótortából. :-)

 Még az ablakon bekandikáló napsugarak is jól megnézték maguknak ezt a szeletet... :DDD

Kapcsolódó receptek: 

Epres túrótorta >>>
Lusta túrós >>> 
Ananászos-túrós rétes >>>
Túrós pite >>>
Barackos túródesszert >>>
Reszelt kakaós túrós sütemény >>>

Ha van finom túrós süti receptetek, szívesen veszem, ha megírjátok nekem és a többieknek! :-)
Előre is köszönöm szépen! A címem: eszter.ordody@gmail.com

Erdei gyümölcsös krémleves - a bíbor csoda

Gondolkodtatok már azon, hogy a színek milyen hatással vannak ránk egy-egy étel kiválasztása során? Miért van az, hogy némelyik gyümölcslevestől összefut az ember szájában a nyál, míg a másik hidegen hagyja? Miért igényeljük, hogy egy házi kenyér ne halovány, hanem ropogós-barna legyen? Miért nem mindegy, hogy egy húsleves áttetsző, vagy aranyszínű?

Az eddigi legszebb gyümölcsleves-fotónk, én teljesen odavagyok tőle :-)

A legtöbben valószínűleg azt válaszolnátok most (bocs, ha nem), hogy azért, mert az igazán jó ételekben "van anyag". Sőt, "jó minőségű alapanyagokat" tartalmaznak. Nos, ez a legtöbb esetben így is lehet, de azért a "halovány" ételek között is vannak mennyei példányok, hogy csak a sült túrótortát vagy a juhtúrós sztrapacskát említsem. Persze, ezeket nem véletlenül díszítik fel vörös gyümölcsökkel, vagy utóbbit pirosra sült szalonna kockákkal. Így vagy úgy, be kell látnunk, hogy a színek a gyomrunkra és az étvágyunkra is hatnak. 

Vashiány ide vagy oda, rém gusztusosak a vörös és lila gyümölcsök

Nemrég olvastam egy tanulmányt arról, hogy az emberek ösztönösen olyan ételeket vesznek / fogyasztanak szívesen, amelyek olyan alapanyagokat tartalmaznak, amelyből a szervezetük hiányt szenved. Ennek értelmében a vérvörös és bordó ételek kedvelőinek vélhetően nem árt egy kis vas + C-vitamin, míg a narancssárga zöldségek rajongói talán B-vitaminra vannak kiéhezve, és így tovább... érdekes, igaz? Nos, én újabban a bíbor színű gyümölcsökhöz vonzódom, így a szederhez, málnához, áfonyához, ribizlihez, eperhez - talán, mert a várandósságom végére egy kis vashiányom van. Igaz, ilyenkor ezek csak fagyasztott formában kaphatóak, de ez semmit nem von le az értékükből, így amikor csak tehetem, gyümölcslevest, turmixot vagy gyümölcsös krémtúrót készítek belőlük a családnak. 

Az alábbi recept érdekessége, hogy nem kell főzni, nagyon hamar elkészül, és a gyerekek is nagyon szeretik. Bár nem feltétlenül szükséges, de én mindig leszűröm az ilyen leveseket, különben Dorka jelentené, hogy "tele volt magokkal". :-)

Ilyen gyümölcsökből áll a leves, ez adja a meseszép bíbor színét

Erdei gyümölcsös krémleves

Hozzávalók: 1 csomag (450 g) vegyes erdei gyümölcs, 5 dl epres joghurt, sűrűségtől függően 2-3 dl 100%-os gyümölcslé (ananász, narancs), 4-5 evőkanál méz, 5 evőkanál porcukor (de kóstolgatni kell, kinek mennyire esik jól édesen)
A tetejére: félretett bogyós gyümölcsök, felvert tejszínhab, citromfű levelek
Elkészítés:
1.) A fagyasztott gyümölcslevet kiengedjük, hozzáadjuk a gyümölcslevet, joghurtot, és botturmix segítségével pürésítjük, majd egy szűrőn átszűrjük a levest.
2.) Mézzel, porcukorral ízesítjük, majd felvert tejszínhabbal, és néhány szem (a fagyasztott gyümölcsökből félretett) szederrel, ribizlivel, és megmosott citromfű levelekkel díszítjük.

Az édes, frissen felvert tejszínhab remekül harmonizál az erdei gyümölcsök ízével

A leves kitűnően sikerült, és nem "akadtam fenn" a magos-kérdésen sem, hiszen nagyon krémes, selymes állagúra sikerült. Citromfüvet mindig tartok itthon (a konyha ablakban lakik egy nagy cserépben), de a kertben is van egy nagyobb telepem. Az illata isteni, és remek teát lehet főzni a leveleiből, ráadásul díszítő elemként sem utolsó, pláne a hófehér tejszínhabbal és a vörös bogyócskákkal, igaz? Ádám fotói közül ezek most a kedvenceim...:-) Remélem, sokaknak kedvet csináltam egy kis tavaszi gyümölcsleves készítéshez, és kipróbáljátok e bíborszínű erdei csodát!

Végül, a legkitartóbb Olvasóinknak szeretnék mutatni egy képet, amit a kis Dorka rajzolt rólunk. A képen bal oldalon én vagyok, nagy, kerek pocakkal, amiben a Babánk ücsörög, mellettem Ádám, és mellette a jobb oldalon, hosszú hajjal, táncikálva a művésznő, Dorka cica. :-)))
Nagyon büszke vagyok erre a képre, mert Dorka eddig csak vonalakat rajzolt, konkrét figurát, arcot, embert sosem, most viszont váratlanul előrukkolt ezzel a képpel Anya és Apa nagy-nagy boldogságára. Külön érdekesség még, hogy a Tesójának sárga (szőke?) hajat rajzolt. Szóval, a kisbaba vagy szőke lesz, vagy Dorka látja a Pici auráját...:-)))

Kapcsolódó receptek: 

Mézes szilvakrém leves >>>
Joghurtos-tejszínes meggyleves >>>
Szederkrémleves >>>

Mindenkinek nagyon szép, napsütötte, virágillatú hétvégét kívánok sok szeretettel!
Mirza

Süssünk varázspálcákat!

José Ortega y Gasset, spanyol filozófus szerint "Az igazi varázspálca a gyermek tulajdon elméje", és ezzel mélységesen egyetértek, ugyanis a kicsik világa ezerszer szebb, színesebb és varázslatosabb, mint a miénk...

S hogy miért van ez így? Talán azért, mert ők még csak a jót ismerik és elvétve találkoznak azokkal a negatív emberi tulajdonságokkal és tettekkel, amelyekkel mi nap mint nap szembenézünk. Számukra még érthetetlen az, hogy nem mindenki jó, és hogy a fény nem létezhet sötétség nélkül. Világukban a varázslat, a tündérek, hercegek és beszélő állatok létezése ugyanolyan természetes, mint nekünk a befizetésre váró havi számlák. :-) 

Dorka segítségével (ha szeretnétek), ezúttal a tündérek virágába repítünk el benneteket, és remélem, Ti is kedvet kaptok a varázspálca-készítéshez. Persze, ezek nem olyanok, mint Harry Potter magyalból faragott varázspálcája, és az eltörött szemüvegeteket sem fogja megjavítani, cserébe igazán helyesen néz ki, a gyerekeknek garantáltan tetszeni fog, és ha eleget játszottunk vele, meg lehet enni - ami ugye az "átlagos" varázspálcákról nem mondható el...

 Az első varázspálcáink... :-)

Varázspálcák vajas tésztából

Hozzávalók 9 db-hoz): 50 dkg liszt, 20 dkg lágy vaj, 70 g porcukor, pici só, 1 pohár (kb. 2.3 dl víz)
A tetejére (lekenéshez): 2 tojássárgája
A tálaláshoz: csokoládé puding, lekvár vagy olvasztott csokoládé
Elkészítés:
1.) A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, és annyi vizet adunk hozzá, hogy jól formázható tésztát kapjunk. Állni hagyjuk 1 órát, majd lisztezett deszkán nekilátunk a formázásnak. 

2.) Vastagra nyújtjuk, legalább 1,5 cm-esre, és kivágjuk az általunk megálmodott varázspálcákat. Bátrabbak készíthetnek sodrott pálcákat is: ez esetben megsodorjuk a rudakat, és keksz formával kiszúrjuk a csillagokat. Nagyon fontos, hogy utóbbi esetben vízzel nagyon komolyan és stabilan rögzítsük a "fejeket" a pálcák végére, nehogy sütés után letörjenek. (Nekünk a 9 db pálcából csupán 1-nek tört le a feje.) Elsőre azonban szerintem biztosabb, ha egyben vágjátok ki a pálcákat a tésztából, végül is gyerekkézbe szánjuk... 3.) 220-230 fokosra előmelegítjük a sütőt, sütőpapírral kibélelünk egy nagy, peremes tepsit, és ráhelyezzük a varázspálcákat. Tojássárgával megkenjük és betesszük sülni. Elég hamar megvan, kb. 15 perc, de a sütemények színéből látni fogjuk, mikor készültek el.
4.) Kihűtjük a varázspálcákat, óvatosan deszkára tesszük, puncsmázzal (cukormázzal) és színes cukrokkal díszítjük. A rúdra köthetünk vékony szaténszalagokat, masnikat, hogy emeljük a varázslat fényét... :-)))

A pálcák "fejét" (ha nem egybe vágjuk ki a tésztából) vízzel erősen rögzíteni kell!

Valójában már kisülve is meseszépek, de a legtöbb gyerek szerintem szívesen ragasztgat ilyen cukrokat :-)

A francia drazsé és a fehér tortadara nyerő páros, és remekül megtapadnak a puncsmázban

Az első varázspálcáink: Dorkáé lett a középső, a miénk a két szélső,
és már kezdődhet is a varázslat! :D

 

... nos, kell ennél nagyobb öröm? :-))))) Azt hiszem, ezekben a sütikben nem is az íz, hanem a forma az, ami a gyerekeknek igazán kedvet csinál a sütéshez. Nyilván finomabb egy mézes krémes vagy egy gazdagon megpakolt meggyes tiroli rétes, de azért érdemes néha nekünk is elmerülnünk a mesék világában, és teret engedni a fantáziánknak.

Ha tetszett a varázspálcánk, nézd meg egy korábbi bejegyzésemet is, amely a Linzer-csiga nyalókáról szól!
Linzer-csiga nyalóka, az ovis süti  >>>

Sajtos-snidlinges pulykaragu: egy gyerekbarát feltét

Biztos ti is jártatok már úgy, hogy nekiálltatok ebédet főzni a családnak, de nem volt konkrét terv vagy recept, amit követtetek, így csupán a hűtőben vagy a kamrában található alapanyagokra hagyatkozva vágtatok bele a nagy kalandba...

 Ha gyerekeknek adjuk, talán érdemes összekeverni, hogy szaftos legyen a rizs :-)

... majd mindenki legnagyobb meglepetésére fenséges ebédet "rittyentettetek" a családnak. No, nem mintha bizonyos idő után az ember nem tudna spontán finomakat főzni, de mindenkinek vannak egyedi találmányai, amelyek váratlanul születnek, s amelyeket eztán érdemes megjegyezni, hogy máskor is reprodukálni tudjuk. Így jártam én a címben szereplő sajtos-snidlinges pulykaraguval, ami mostantól méltán szerepel a kedvenceink listáján. :-)

Az egész úgy kezdődött, hogy a hűtőben találtam egy csomag felkockázott pulykatokányt. Tudom, ez most hülyén hangzik, hiszen az ember nem szokott "dolgokat találni" a saját hűtőjében, de ezúttal valóban így történt. A húst Ádám vette, mert mostanában megesik, hogy egyedül vásárol be, lévén, hogy már a 9. hónapban járok, és sokszor elszundítok Dorkával a délutáni ovis-alvás keretében. Így aztán a hűtőnk időnként meglepetéseket tartogat a számomra, ami igazán izgalmas, hiszen sokszor olyan élelmiszerekre bukkanok, amiket magamtól sosem vennék meg, de így, hogy ott van, nagyon is örülök. 

Szóval, elővettem a pulykatokányt és a serpenyőmet, mire Ádám - aki épp egy nagy kancsó teát ízesített be a pultnál -, megkérdezte.

- Pirított pulyka lesz ma ebédre?
- Neeem - válaszoltam tétován, mert magam sem tudtam még, hogy mit kezdek a hússal.
- Leves?
- Az lesz, de csak sima hagymaleves, pirítóssal.
- ,,,, hát,  akkor mire készüljünk? - kíváncsiskodott tovább.
- Nos... magam sem tudom - mondtam nevetve, és miután tovább kutakodtam a hűtőben érdeklődve húztam elő egy csomag friss szalonnát. - Húú, micsoda illata van! Ezt is tegnap vetted?

- Bizony - bólintott mosolyogva - gondoltam, ezt bármihez el lehet sütni.
- Ez igaz - csillant fel a szemem, mivel körvonalazódni kezdett a recept a fejemben. - A pulykához is remekül passzolna... plusz egy kis hagyma,,, - gondolkoztam tovább hangosan, fűszerek, krémsajt....
- Snidling? - segített be a férjem - és narancsos kosár mellett zöldellő friss snidlingcsokorra mutatott, amit szintén ő hozott a zöldségestől.
- Igeeeeen! Snidling! - kiáltottam fel. - Szuper jó lesz!
És megszületett a recept.
Mit mondjak? Időnként a férfiakra kell bízni a teljes bevásárlást. :-)

A snidlingnél nincs is finomabb. Akár egy szelet friss vajas kenyérre szórva...

 Szalonnát tényleg érdemes otthon tartani: sokáig eláll, és a magyar konyha alapja :-)

 Azt olvastam valahol, hogy a hagymát hálóban, fellógatva kell tartani,
akkor sokáig eláll - és valóban!

Sajtos-snidlinges pulykaragu

Hozzávalók: 50 dkg pulyka tokány (felkockázva), 1 vöröshagyma, 15 dkg húsos császárszalonna (vagy bacon - ez felkockázva is kapható), 5 dl erőleves (kockából), pici só, 2 gerezd fokhagyma felkarikázva, kevés bio sült csirke fűszer, 2 tömlős krémsajt, 1 csokor snidling apróra vágva
Elkészítés:
1.) A húst megmossuk, és ha még nem lenne felkockázva, apróra vágjuk. A szalonnát is felaprítjuk, és így teszünk a megmosott, lehéjazott vöröshagymával is.
2.) A szalonnát megpirítjuk egy teflonban a hagymával együtt, majd hozzáadjuk a húst, és fehéredésig pirítjuk azt is. Sózzuk, megszórjuk sült csirke fűszerrel, majd felöntjük 5 dl erőlevessel, és puhára főzzük a húst - mire megpuhul, a lé nagy része elpárolog.
3.) Ha a hús megpuhult, a visszamaradt (kevés) szaftos léhez adjuk a felkarikázott fokhagymát és a krémsajtokat, majd simára keverjük az egészet. Tálalás előtt megszórjuk frissen vágott snidlinggel, és főtt-pirított rizst kínálunk hozzá.

Íme, a sajtos-snidlinges pulykaragum :-) 

Illatos, ízletes, isteni... :-)

Persze, nem csupán a konyhában töltöttük ezt a csodálatos, meleg, virágillatú tavaszt, hanem kint voltunk a kertben, gyönyörködtünk a mulcsból kikandikáló színes krókuszokban, órákat sétáltunk, délután aludtunk egy nagyot, majd este részt vettünk a helyiek által - március 15-re - szervezett fáklyás felvonuláson. 

Dorka nagyon várta a programot, mert még sosem látott fáklyát, és a tavalyi Márton-napi ovis-lámpás körmeneten sem tudtunk részt venni, ugyanis mindhárman betegek voltunk. Ráadásul nem egyedül mentünk, hanem a sógornőmmel, Szilvivel, és az unokaöcséimmel: Zsigával és Árpikával, akiket Dorka rajongásig szeret.

Ma már nem kellett kabátot venni a kertben, olyan erősen sütött a nap :-)

6-kor indult a tömeg (bár ez csak relatív tömeg, nem olyan, mint egy pesti forgatag :-)), és szép lassan hömpölyögtek végig az emberek a kijelölt útvonalon. A fáklyákat a helyi tűzoltók osztogatták, és ahogy láttam, egy gyerek sem gyújtotta fel a szüleit. :-)) Mi nem vittünk fáklyát, mert  kizárt dolog, hogy Dorka egyenesen tartotta volna az egész úton, és poroltót nem vittünk magunkkal... :DDD

Nagyon szépek voltak a sötétben világító lángcsóvák 

 Nagyon sok volt a gyerek, s így az ismerős - az oviból

A menet élén lovas huszárok léptettek, ettől Dorka különösen le volt nyűgözve

Kapcsolódó receptek: 

Rokfortos csirkeragu >>>
Pirított pulykamell filé sajtszószban >>>
Pipitorta >>>
Pulykahús Wellington módra >>>
Sajtos rakott hús baconnal >>>

Mindenkinek további szép, tavaszi napot, és kellemes pihenést kívánunk a hosszú hétvégén! :-)