Linzer csiga nyalóka - az ovis süti

Sokat töprengtem azon, vajon minek nevezzem a ma délután készült süteményünket, amit a kis Dorkával álmodtunk meg és keltettünk életre. Látni fogjátok, milyen fura szerzet. :-) Linzertészta, de csiga formájú. Nyalókának néz ki, de nem az, noha cukros és édes. Ovis küllemű, de felnőtt kézbe is kívánkozik, hiszen dekoratív süti, akár egy csésze tejeskávéhoz. Ezek után ti mire gondolnátok? :-)

 Dorka linzer csiga nyalókái - egyedi darabok egy kreatív kislánytól :-)

Dorkának nagyon tetszenek a nyalókák, de én nem szívesen veszek neki ilyesmit, mert csak rontja a fogait, és úgyis fél perc múlva megunja, és eldobja. Akkor inkább igyon gyümölcslevet és egyen kekszet, nem igaz? Azt hiszem, számára igazából nem is a nyalóka ÍZE az, ami izgalmas, sokkal inkább a FORMÁJA, hiszen ezek az édességek színesek, csillogóak, több színűek, és mindig szép, csörgős celofánban vannak. De mit ér a külcsín belbecs nélkül? :-)

Nemrégiben Ádámtól kaptam egy új szakácskönyvet, ami voltaképp nem is annyira új, tekintve, hogy Horváth Ilona receptjeit dolgozták fel újra, ám ezúttal képekkel illusztrálva. Úgy látszik, rájöttek, hogy a mai ifjúság nagyon vizuális, és mivel gyakorlatilag napi szinten internetezik mindenki, ma már nem "menők" a fénykép nélküli, régi receptek. Szerintem mondjuk épp Horváth Ilona kivételt képez ez alól, mert az ő receptjei alapok, elronthatatlanok és szuper jók - képpel és kép nélkül egyaránt. Persze, ezzel együtt nagyon örültem, hogy végre tőle is van már egy "modern" képes szakácskönyvem. Nos, ebben találtam egy remek kis linzertésztát, amit megmutattam Dorkának (mert mi mindent egyeztetünk), és azt mondta:
- Anya, ebből remek nyalókát tudunk sütni!
Csak néztem rá nagy szemekkel.
- ... de Cica, ez egy keksz. Csigakeksz. - mutattam a fotókra.
- Neem, anya, te nem érted, mire gondolok! - toppantott izgatottan a kis kuktám.

- Ami azt illeti, tényleg nem - vontam meg a vállam.
- Nyalókát sütünk, jó?
- De Dorka, nyalókát nem lehet sütni. Az cukorból van. Akkor inkább keressünk más receptet!
- Neem! - fogta meg kis kezeivel az arcomat, majd mélyen a szemembe nézett. - Elmagyarázom neked, jó?
- Jó - mondtam, mint valami robot, mert vicces volt, hogy egy ilyen kicsi gyerek magyaráz nekem.
- Megsütjük ezeket a csigákat, rózsaszín mázzal meg pici cukrokkal feldíszítjük, aztán te nyalókát csinálsz belőlük.
- Ühüm... és mégis, hogy csinálok belőlük nyalókát? - értetlenkedtem.
- Hát felszúrod azokra a hosszú botjaidra, amik a konyhaszekrényben vannak! - mutatott a saslik rúdjaimra - aztán kötünk rá színes masnikat!

Abban a pillanatban ráébredtem, hogy Dorka lányom zsenge 3 és 3/4 éves korára kreatívabb, mint én, aki hosszú perceken keresztül nem is értettem, mit talált ki, noha nagyon kézenfekvő ötletnek tűnt az átvariált recept, még akkor is, ha így valójában nem klasszikus értelemben vett nyalókákat sütöttünk, hanem egy pálcikákra szúrt cukormázas kekszeket. :-)

A tanulság az, hogy nem szabad alábecsülnünk a gyerekek fantáziáját, mert sokszor többet tanulhatunk tőlük, mint bárki mástól életünk során. A kicsik velük született kreativitással és elképesztő képzelőerővel rendelkeznek, amitől nekünk is szebb lesz az életünk, ha befogadjuk a belőlük áradó ősenergiát...

 Persze, ha több időt töltünk a díszítéssel még szebb masnikat köthetünk és a díszítés is lehet mutatósabb, de nekem az a legszebb a világon, amit a mi gyerekünk csinál :-)

Linzer csiga nyalóka

Hozzávalók: 25 dkg lágy margarin, 10 dkg porcukor, 30 dkg liszt, 1 tojás, 1 csomag vaníliás cukor
A pihentetés után: 2 dkg arany kakaópor
A díszítéshez: tasakos puncspor, színes szórócukorka, saslikrudak, selyemszalagok
Elkészítés:
1.) A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, majd 1 órát pihentetjük a hűtőben.
2.) Lisztezett deszkán átgyúrjuk, majd ketté vágjuk, és az egyik felébe belegyúrjuk a kakaóport. Kinyújtjuk mindkét tésztagolyót, és egymásra fektetjük a lapokat. Felcsavarjuk, mint egy bejglit, és 1 cm-es szeletekre vágjuk a tésztát. Az így kapott csigákat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben, kb. 200 fokon kb. 20 perc alatt készre sütjük.
3.) Megvárjuk, amíg kihűl, és puncsmázzal, valamint színes cukrokkal díszítjük, és hagyjuk megdermedni a mázat. (Ez a máz úgy néz ki, mint egy pudingpor, 5 tk vízzel kell kikeverni, és máris kenhető. Talán Dr. Oetker.) Ha a cukormáz megszilárdult, a saslikrudakat beleszúrjuk a csigákba, és mindegyik tövébe egy selyemszalagot biggyesztünk. Elég nehéz lesz a "nyalókák feje", ezért érdemes egy pohárba állítani őket, vagy egy tányérra fektetni a díszes társaságot. :-)

 

Dorka kivette a részét a nehezebb munkából... amikor Ádám rászólt, hogy nézzen a kamerába, ezt mondta: - Apa, most neméjekjá, nem látod? 

 

Szerintem már itt is szépen néztek ki a csigák

 

Elég jól összetapadt a kakaós és a vaníliás tészta

 

A sütés során szép kerekké vált minden csiga - a legnagyobb örömünkre

 

Cukormáz, színes szórócukorkák, valamint rózsaszínű selyemszalagok...

 

Meg kellett várni, hogy a máz megszilárduljon, csak aztán állítottuk talpra a nyalókákat

 

Olyan, mint egy nyalóka-fa erdő, nem? :-))

 

Itt-ott elkenődött a máz, de nem számít, a lelkesedés átragadt ránk is

 

A kis feltalálónk teszteli a nyalókáját - mondanom sem kell, nagyon elégedett volt az eredménnyel :-))

Pici gyerekeknek nem adnám, nehogy megszúrja a szájukat. Az ovisokkal már meg lehet ezt beszélni, hogy óvatosan egyék a sütit - nekünk legalábbis sikerült. :-)

Összességében a közös sütés-főzés mélyen megmozgatta a fantáziámat, és őszintén ráhangolódtam a témára. Dorka azt mondta lefekvés előtt, hogy legközelebb valamiféle golyókat kell felszúrnunk, az még izgalmasabb lesz... egyenlőre nem tudom, mire gondolt, de talán valamiféle kókuszgolyó-szerű édességre, amit majd valamibe (talán csokiba) belemártunk... de egy a lényeg: HALLGATOK RÁ, mert olyan cuki dolgokat talál ki, amiket muszáj együtt megvalósítanunk! :-)

A mai bejegyzés végén pedig megmutatom nektek, melyik számot kell minden este meghallgatnunk a laptopomon az esti mese és a Micimackós ének után... meg fogtok lepődni. Nos, nem mintha Kocsis Tibi hangja nem lenne éterien gyönyörű, sokkal inkább azért, mert egy ilyen kicsi lány kedvence. (Persze Dorka másik kedvence is ilyen "felnőttes"... az első bejegyzésemben szereplő Baricz Gergő - Kováts Vera duett, a Time after Time, azzal nyitjuk a reggeleket.)

Mindenkinek nagyon szép, napsütötte tavaszváró napokat kívánunk sok szeretettel!
Dorka, Ádám és Eszter