"Béke az érkezőknek, áldás a távozóknak!"

2012. március 5., hétfő

Egy új élet kezdetén...


Sokféleképpen lehet új életet kezdeni. Elsőként persze, klasszikusan, a világra jövetelünk pillanatában, amikor rácsodálkozunk a valóságos Földi Létre.
Aztán akkor, amikor a szüleink kezét elengedve óvodába, iskolákba kezdünk járni, és megtanulunk helyt állni az emberek nem mindig rózsás világában.
Majd jönnek a szerelmes évek... virágillatú tavaszok, forró nyári éjszakák, színpompás őszi napok, majd a vidám, hópelyhekkel teli telek, és a szívünk perzselő érzelmekkel telve dobog - valakiért. :-)
Ha igazán ügyesek vagyunk, sosem engedjük el az Igazi kezét. Találkozni jó helyen és jó időben - ez lenne a Tökéletes Házasság titka, igaz? Remélem, sokunknak megadatik! :-)

Ádám és Eszter (azaz Ká és Mirza)
Az esküvőt követő tűzijáték alatt mindketten ugyanazt kívántuk...
Aztán újabb Csoda történik: gyermekünk születik (Dorka 2008. július 18-án született, Izabella baba pedig még pocaklakó, jelenleg 36 hetes)... ettől a pillanattól kezdve nem csupán Nő és Férfi, de Édesanya és Édesapa leszünk, akik ettől kezdve a "szívüket a testükön kívül hordják"... és lássuk be, nincs is ennél szebb, nemesebb és szeretet-teljesebb feladat, amit az Istentől kaphatunk.

Dorka egy napos korában, a Szent Imre Kórház Szülészetén
Ádám és Dorka baba


Ám ezzel nem ér véget az újjászületések kezdete, hiszen apró dolgokkal is értéket teremthetünk, amik aztán sok örömet okozhatnak nekünk, szeretteinknek, barátainknak, ismerőseinknek, sőt ismeretleneknek...

Őszintén remélem, hogy a mai napon megszületett blogom, a Morzsálós Mirza naplója ilyen "kincs" lesz, és nem csak az én családomnak, de Nektek is, Kedves Olvasóim nagyon sok kellemes élményt fog szerezni a jövőben!

Néhány szó magamról és azokról, akik fontosak nekem: Aszódi-Ordódy Eszternek hívnak, és lassan 7 éve írom Magyarország egyik legrégebbi (és közel 500 résszel büszkélkedő) gasztroblogját, a Morzsálót. Annak idején félénken, mondhatni szégyenlősen kezdtem el írni (Morzsálós Mirza álnéven), hiszen semmit nem tudtam a gasztronómiáról, és nem sokszor forgattam fakanalat a kezemben. Féltem a kudarcoktól és a kigúnyolástól, amiben gyerekkoromban jócskán volt részem, igaz, egész más okokból kifolyólag. De az Olvasók kegyesek, mi több, jóságosak voltak hozzám, és a kezdeti szárnypróbálgatásaimat is örömmel fogadták, elláttak jó tanácsokkal, vidám ötletekkel, gyakorlati tapasztalatokkal, és így értem lassacskán igazi háziasszonnyá. :-)

Az első produktumom 2005. április 27-én egy Fokhagyma krémleves volt, ami komoly küzdelmet és kihívást jelentett akkor, és bármilyen hihetetlennek tűnhet is: vérrel-verejtékkel voltam csak képes elkészíteni, kb. 3 szakácskönyv segítségével, és a végén így is át kellett szűrnöm egy teaszűrőn, hogy tálalható állagú legyen. Érdekes, ma már a fokhagyma krémlevest kb. 5 perc alatt készítem el, és mindig hibátlanul sikerül - nem véletlenül mondják: "Gyakorlat teszi a mestert".

S hogy miért pont Morzsáló lett a blog neve? Nos, ezt Ádámmal (aki a blogomban Ká néven szerepel) együtt találtuk ki a konyhában. Olyan nevet szerettünk volna, ami arra utal, hogy sütünk-főzünk és mesélünk. Mint régen az asszonyok a fonóban, amikor a kukoricát morzsolták, és közben meghányták-vetették a falu ügyeit. Innen jött a Morzsoló, majd - kissé modernizálva - a Morzsáló. 


A Mirza név pedig adott volt, mert noha Eszter a keresztnevem, a szüleim kicsi korom óta "Mirzának" hívtak - ki tudja, miért? (Bár sejtem, ez afféle becézés, ami csak úgy magától jön. A mi kislányunk például Dorka Mária névre hallgat, de előszeretettel hívjuk Macsinak. Nos, úgy látszik, a becéző hajlam a családban marad. Szóval, adott volt a Morzsáló, és a becenevem, így lettem Morzsálós Mirza. (Persze, a régi olvasóim tudják az igazi nevem, de aki mégsem, az előtt ebben a pillanatban lerántottam a leplet.) :-)))
Anya és Apa - a szüleim, akinek nagyon sokat köszönhetek
Dorka és Ényó - Ényó az anyósom, és igaziból Évának hívják, de amióta a kis Dorka átkeresztelte Ényóra, mindannyian így hívjuk. Anyósként sosem említem, mert az olyan negatív csengésű lenne, nem? Az Ényó sokkal menőbb és vidámabb. :-)
Tehát a Morzsáló dübörög a Mindmegettén, de egy ideje kínzó sürgetést érzek arra, hogy másképp, még személyesebben és - mondjuk ki - szabadabban is teret engedjek a belső hangomnak, amely azt súgja, süssek-főzzek-meséljek kedvem, hangulatom és szívem szerint. Ezt a blogot ezért amolyan "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" mottó alatt kezdem el írni, és már most boldoggá tesz a gondolat, hogy többé nem kell álnéven szerepelnem, és levágott fejű fotókat közölnöm magunkról, hiszen nincs mit szégyellnem többé: feleség, és (lassan kétszeres) anyuka lettem az évek során, aki igenis, megtanulta a gasztronómia cseppet sem nehéz, inkább csak lelkesedést igénylő fortélyait, és szeretném közkinccsé tenni a legjobb receptjeinket, kreatív ötleteinket, élményeinket és képeinket. 

Amennyiben úgy érzed,
szívesen utazol "Velünk Egy Hajóban",
  olvasod a cenzúrázatlan kalandjainkat,
és nézed a családi fotóinkat,
ÖRÖMMEL LÁTUNK!!!! :-)))))))))))))



Végezetül pedig engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy videót, amit nem győzök eleget nézni és hallgatni (a 36 hetes pocaklakóm és Dorka legnagyobb örömére). Kováts Vera és Baricz Gergő duettje szerintem maga a soha el nem múló szerelem dala - szívből kívánom nekik, hogy mindig boldogak legyenek!!! :-)

 



12 megjegyzés:

  1. Drága Morzsálós család,

    nagyon-nagyon örülök, hogy megszületett ez az oldal. Évek óta olvasom a Morzsálót, és minden hétfőn várom az új kalandokat, történéseket, recepteket. Nélkületek nincsen hétfő.... Kevés olyan család (mondhatni nulla) van körülöttem, mint amilyenek ti vagytok, és mindig szeretettel gondolok rátok, és sajnálom, hogy nem ismerhetlek titeket személyesen. Maradjatok meg mindig ilyen kedves és különleges embereknek, hiszen nagyon sok olvasótoknak szereztek vidám és szép napokat. Sok boldogságot kívánok a hamarosan megérkező kis hölgy érkezéséhez, és a rátok váró csodaszép évekhez. Hű olvasótok, Icus

    VálaszTörlés
  2. Kedves Icus, nagyon örülök, hogy ránk találtál, és igazán jól esik, hogy velünk tartasz ezen az oldalon is. Reményeink szerint ez lesz a családiasabb verziónk, hiszen itt korlátok nélkül szárnyalhatunk, és arról diskurálhatunk, amiről csak akarunk. Márkamegnevezésekkel. :-)) Őszintén bízom abban, hogy hamarosan személyesen is megismerhetünk Téged, ugyanis a terveink között szerepel, hogy ha már sokan leszünk, valamiféle Morzsálós Pikniket tartunk, ahol süthetünk-főzhetünk, beszélgethetünk, és kirándulhatunk a szabadban. Köszönjük szépen a jó kívánságokat, és mi is hasonló szépet és jót kívánunk neked és az egész családodnak! :-) Puszi: Mirza

    VálaszTörlés
  3. Kedves Mirza!
    Nagyon örültem, amikor rábukkantam erre a blogodra! Legalább akkora öröm, mint amikor a "Morzsáló" lelkes olvasója lettem! Szinte a kezdetektől olvastalak, néha posztoltam is, de mindig sajnáltam, hogy a te fotóid, az esküvőit kivéve, szinte soha nem voltak látható. Most, mint írtad is, ez a hiány sem hiány többé :) Úgy gondolom ugyan úgy, mint a blogodon, itt is rendszeres látogatód leszek, lelkesen várva az új bejegyzéseidet!
    Üdvözlettel Maca58.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Maca, nagyon örülök, hogy ránk találtál, és itt is az olvasóink között tudhatunk! :-) Őszintén szólva nem igen akartam szerepelni, de a férjem és Dorka meggyőzött, hogy így lesz jó. :-)) Hamarosan a Morzsálón is kihirdetem ezt a naplót, hogy együtt "futhassanak". :DDD Köszönöm még egyszer, hogy írtál és velünk vagy! Puszi: Mirza / Eszter

    VálaszTörlés
  5. Kedves Mirza,

    Most úgy egyszuszra olvastm el a blogod (a Morzsálót azt már majdnem a kezdetektől olvasom :), persze úgy suttyomban). Sokszor megkönnyeztelek, sokszor pisolyogtam a bajszom alatt,de ha megengeded akkor most feliratkozok rendszeres olvasónak. Gratula a szép családodhoz, s köszönet a sok jó receptért, az ötletekért, s az egész tündérien mosolygós leírásokért.Üdvözlettel, Tünde

    VálaszTörlés
  6. Kedves Tünde, nekünk megtiszteltetés, hogy az olvasóink között tudhatunk! :-) Köszönjük szépen a kedvességed, és nagyon boldogok vagyunk, hogy itt is ránk találtál! :-) Köszönöm szépen a Picik és Ádám nevében is! Eszter/Mirza

    VálaszTörlés
  7. Kedves Mirza!

    Először is, bocsánatot szeretnék kérni. Hogy miért? Mert a Mindmegettén akárhányszor megláttam egy receptnél, hogy Mirza készítette, utáltalak. Valószínűleg a név miatt, ami még általános iskolából volt ellenszenves: sosem én mondhattam a szavalóversenyen a Mirzát. Semmit nem tudtam rólad, és nem is akartam, egyszerűen nem voltam hajlandó engedni az előítéletemből. Azt gondoltam, na, itt egy nagyarcú valaki, aki osztja itt az észt, hogy megint milyen frankót sütött-főzött. Ezt most sajnálom és szégyellem is. Aztán palacsintát akartam sütni, és valahogy idekeveredtem a blogodra. Megláttam a fotódat, és hatalmasat koppantam: "Nicsak, egy szép, fiatal anyuka áll a név mögött!" Ezután elkezdtem olvasni rólatok, meg arról, hogy te is elrontottál néha dolgokat a konyhában, és rájöttem, te is emberből vagy. :) Azóta "bekönyvjelzőztelek", és amikor receptet keresek, vagy csak unatkozom, ide kattintok.
    Tudom, le sem kellett volna írnom mindezeket, de valamiért úgy éreztem, mégiscsak muszáj. Szóval, mégegyszer bocsi, és így tovább, sok sikert a blogodhoz, sok boldogságot a családodhoz! Évi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ramcsika, semmi gond! :-) A szüleim kezdtek el Mirzázni még gyerekkoromban, ne kérdezd, miért, hiszen Eszternek hívnak, ezt nyilván csak ők tudják. Sokszor lázadtam, hogy ne Mirzázzanak, pláne ne Micikézzenek, mert úgy is hívtak, de tudod, falra hányt borsó.
      Amikor elkezdtem írni a Morzsáló Blogot, semmit sem tudtam főzni, de tényleg. Mondtam is otthon Ádámnak, amikor elindult a blogom, hogy nyilván bohócnak kellek a porondra, és majd rendesen pocskondiázni fognak a háziasszonyok... ma már a fejemet fogom, milyen rémes receptekkel indítottam, és mennyire túlbonyolítottam mindent, de akkor én a legegyszerűbb bejegyzésért is vért izzadtam. Aztán idővel egyre ügyesebb lettem, és már nem csak zacskós levest tudtam főzni (pedig azokat hogy szerettem :DDD), és az olvasóim is nagyon nagyvonalúak voltak velem.
      Azért nem akartam a polgári nevemen írni, mert szégyelltem magam, hogy míg a 20 éves barátnőim csülkös bablevest főznek szakácskönyv nélkül, rajtam egy egyszerű rántott hús is kifog. (Általában kívül megégett, belül meg véres volt.) Érted, Morzsálós Mirzát senki nem ismerte, a fotókon való szereplést pedig kerek-perec megtagadtam. Az esküvőnk 2007-ben volt, és addigra már olyan sokan voltak ránk kíváncsiak, hogy megígértem nekik, kiteszek magunkról egy pár képet, aztán ímmel-ámmal még néhány kikerült az oldalra, és nagy örömömre, az embereknek így is tetszettünk. Pedig volt bennem félsz, hogy majd előítéletesek lesznek, hogy ki ez a szőke ricamaca, és kit érdekel a főztje, de szerencsére nem így történt. A sors iróniája, hogy akkor szűnt meg a 7 éves blogom, amikor már nem zavart egyikünket sem a szereplés, hiszen 500 rész megírása során a több ezer kommentből 7 év alatt mindössze 2 db volt negatív, ami szerintem kvázi "közszereplőként" nagyon nagy dolog. De a negatívak sem voltak durvák, az egyik azt írta, kit érdekel a házi készítésű láncom (kérdés, akkor miért kattintott a cikkre?), a másik meg, hogy neki is kéne egy ilyen gazdag pasi, mint Ádám, hogy textilfestéket vegyen neki. A textilfestéket a tescóban vettem 2650 Ft-ért. :DDD Nem haragudtam rá sem, mert biztos csak rossz napja volt, sőt, kívántam, hogy legyen milliomos pasija. :-)
      Szóval igazad van, emberből vagyok, aki időnként még ma is rémes ételeket csinál, ugyanúgy utál mosogatni, mint ti, nem tudta leadni a szülés utáni plussz kilókat, szereti a McDonald's-ot (hiába egészségtelen), smink nélkül rémesen néz ki, és esténként, amikor mindenki alszik, Snoopy-s pizsamában vámpíros gimis filmeket néz tévében. :-)))
      Ennél emberebb ember - azt hiszem - nem is lehetnék. :D Nagyon örülök, hogy írtál, és remélem, velünk tartasz a jövőben is! Puszi: Mirza - Eszter

      Törlés
  8. Nagyon helyesek vagytok > helyes családod van, a szüleid aranyosak, a gyerekek pedig édesek. Ja, és klasszak a bejegyzéseid, tetszik, hogy olyan "mindennapiak". :)

    VálaszTörlés
  9. Már jó régóta olvastam a blogot a mindmegettén,de tavaly egyszer sem jártam az oldalon,mert valahogy úgy alakultak a dolgok,hogy elmaradt. Ma valahogy bekattant,hogy megnézem mi van Veletek és ide keveredtem :D
    Még csak a beköszönődet olvastam,de már alig várom,hogy este kicsit nyugalom legyen és belevessem magam. Örülök,hogy ilyen formában folytatod. Remélem jól vagytok :)
    Szeretettel Fanó

    VálaszTörlés
  10. Láttam ma a családbarát műsort,és most ezt a blogot.

    A boldogság a boldog család.

    Ön bizonyítja be,hogy ez nem lehetetlen.

    sok boldogságot

    Halmy Péter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Péter, megtisztelőek a sorai, köszönöm szépen!
      Szeretettel: Aszódi-Ordódy Eszter

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...