"Béke az érkezőknek, áldás a távozóknak!"

2012. március 15., csütörtök

Sajtos-snidlinges pulykaragu: egy gyerekbarát feltét

Biztos ti is jártatok már úgy, hogy nekiálltatok ebédet főzni a családnak, de nem volt konkrét terv vagy recept, amit követtetek, így csupán a hűtőben vagy a kamrában található alapanyagokra hagyatkozva vágtatok bele a nagy kalandba...

 Ha gyerekeknek adjuk, talán érdemes összekeverni, hogy szaftos legyen a rizs :-)

... majd mindenki legnagyobb meglepetésére fenséges ebédet "rittyentettetek" a családnak. No, nem mintha bizonyos idő után az ember nem tudna spontán finomakat főzni, de mindenkinek vannak egyedi találmányai, amelyek váratlanul születnek, s amelyeket eztán érdemes megjegyezni, hogy máskor is reprodukálni tudjuk. Így jártam én a címben szereplő sajtos-snidlinges pulykaraguval, ami mostantól méltán szerepel a kedvenceink listáján. :-)

Az egész úgy kezdődött, hogy a hűtőben találtam egy csomag felkockázott pulykatokányt. Tudom, ez most hülyén hangzik, hiszen az ember nem szokott "dolgokat találni" a saját hűtőjében, de ezúttal valóban így történt. A húst Ádám vette, mert mostanában megesik, hogy egyedül vásárol be, lévén, hogy már a 9. hónapban járok, és sokszor elszundítok Dorkával a délutáni ovis-alvás keretében. Így aztán a hűtőnk időnként meglepetéseket tartogat a számomra, ami igazán izgalmas, hiszen sokszor olyan élelmiszerekre bukkanok, amiket magamtól sosem vennék meg, de így, hogy ott van, nagyon is örülök. 

Szóval, elővettem a pulykatokányt és a serpenyőmet, mire Ádám - aki épp egy nagy kancsó teát ízesített be a pultnál -, megkérdezte.
- Pirított pulyka lesz ma ebédre?
- Neeem - válaszoltam tétován, mert magam sem tudtam még, hogy mit kezdek a hússal.
- Leves?
- Az lesz, de csak sima hagymaleves, pirítóssal.
- ,,,, hát,  akkor mire készüljünk? - kíváncsiskodott tovább.
- Nos... magam sem tudom - mondtam nevetve, és miután tovább kutakodtam a hűtőben érdeklődve húztam elő egy csomag friss szalonnát. - Húú, micsoda illata van! Ezt is tegnap vetted?
- Bizony - bólintott mosolyogva - gondoltam, ezt bármihez el lehet sütni.
- Ez igaz - csillant fel a szemem, mivel körvonalazódni kezdett a recept a fejemben. - A pulykához is remekül passzolna... plusz egy kis hagyma,,, - gondolkoztam tovább hangosan, fűszerek, krémsajt....
- Snidling? - segített be a férjem - és narancsos kosár mellett zöldellő friss snidlingcsokorra mutatott, amit szintén ő hozott a zöldségestől.
- Igeeeeen! Snidling! - kiáltottam fel. - Szuper jó lesz!
És megszületett a recept.
Mit mondjak? Időnként a férfiakra kell bízni a teljes bevásárlást. :-)

A snidlingnél nincs is finomabb. Akár egy szelet friss vajas kenyérre szórva...

 Szalonnát tényleg érdemes otthon tartani: sokáig eláll, és a magyar konyha alapja :-)

 Azt olvastam valahol, hogy a hagymát hálóban, fellógatva kell tartani,
akkor sokáig eláll - és valóban!

Sajtos-snidlinges pulykaragu

Hozzávalók: 50 dkg pulyka tokány (felkockázva), 1 vöröshagyma, 15 dkg húsos császárszalonna (vagy bacon - ez felkockázva is kapható), 5 dl erőleves (kockából), pici só, 2 gerezd fokhagyma felkarikázva, kevés bio sült csirke fűszer, 2 tömlős krémsajt, 1 csokor snidling apróra vágva
Elkészítés:
1.) A húst megmossuk, és ha még nem lenne felkockázva, apróra vágjuk. A szalonnát is felaprítjuk, és így teszünk a megmosott, lehéjazott vöröshagymával is.
2.) A szalonnát megpirítjuk egy teflonban a hagymával együtt, majd hozzáadjuk a húst, és fehéredésig pirítjuk azt is. Sózzuk, megszórjuk sült csirke fűszerrel, majd felöntjük 5 dl erőlevessel, és puhára főzzük a húst - mire megpuhul, a lé nagy része elpárolog.
3.) Ha a hús megpuhult, a visszamaradt (kevés) szaftos léhez adjuk a felkarikázott fokhagymát és a krémsajtokat, majd simára keverjük az egészet. Tálalás előtt megszórjuk frissen vágott snidlinggel, és főtt-pirított rizst kínálunk hozzá.

Íme, a sajtos-snidlinges pulykaragum :-) 
Illatos, ízletes, isteni... :-)

Persze, nem csupán a konyhában töltöttük ezt a csodálatos, meleg, virágillatú tavaszt, hanem kint voltunk a kertben, gyönyörködtünk a mulcsból kikandikáló színes krókuszokban, órákat sétáltunk, délután aludtunk egy nagyot, majd este részt vettünk a helyiek által - március 15-re - szervezett fáklyás felvonuláson



Dorka nagyon várta a programot, mert még sosem látott fáklyát, és a tavalyi Márton-napi ovis-lámpás körmeneten sem tudtunk részt venni, ugyanis mindhárman betegek voltunk. Ráadásul nem egyedül mentünk, hanem a sógornőmmel, Szilvivel, és az unokaöcséimmel: Zsigával és Árpikával, akiket Dorka rajongásig szeret.
Ma már nem kellett kabátot venni a kertben, olyan erősen sütött a nap :-)

6-kor indult a tömeg (bár ez csak relatív tömeg, nem olyan, mint egy pesti forgatag :-)), és szép lassan hömpölyögtek végig az emberek a kijelölt útvonalon. A fáklyákat a helyi tűzoltók osztogatták, és ahogy láttam, egy gyerek sem gyújtotta fel a szüleit. :-)) Mi nem vittünk fáklyát, mert  kizárt dolog, hogy Dorka egyenesen tartotta volna az egész úton, és poroltót nem vittünk magunkkal... :DDD

Nagyon szépek voltak a sötétben világító lángcsóvák 
 Nagyon sok volt a gyerek, s így az ismerős - az oviból

A menet élén lovas huszárok léptettek, ettől Dorka különösen le volt nyűgözve

Kapcsolódó receptek: 

Rokfortos csirkeragu >>>
Pirított pulykamell filé sajtszószban >>>
Pipitorta >>>
Pulykahús Wellington módra >>>
Sajtos rakott hús baconnal >>>

Mindenkinek további szép, tavaszi napot, és kellemes pihenést kívánunk a hosszú hétvégén! :-)

2 megjegyzés:

  1. Szép köszöntése volt az ünnepnek a fáklyás,lovas felvonulás. A gyerekeknek is maradandó élményt adhatott.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kacirc, való igaz, nagyon szép volt ez a felvonulás. Minden településen szükség lenne ilyen programokra, mert összehozza a családokat, élményt nyújt kicsiknek, nagyoknak! :-) Puszi: Mirza

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...